Fejezet 20
A tanulás elhagyása, a gond nélküliség
Eredeti
绝学无忧。唯之与阿，相去几何？善之与恶，相去若何？人之所畏，不可不畏。荒兮其未央哉！
众人熙熙，如享太牢，如春登台。我独泊兮其未兆，如婴儿之未孩；累累兮若无所归。
众人皆有余，而我独若遗。我愚人之心也哉！沌沌兮！
俗人昭昭，我独昏昏。俗人察察，我独闷闷。澹兮其若海，飂兮若无止。
众人皆有以，而我独顽且鄙。我独异于人，而贵食母。
众人熙熙，如享太牢，如春登台。我独泊兮其未兆，如婴儿之未孩；累累兮若无所归。
众人皆有余，而我独若遗。我愚人之心也哉！沌沌兮！
俗人昭昭，我独昏昏。俗人察察，我独闷闷。澹兮其若海，飂兮若无止。
众人皆有以，而我独顽且鄙。我独异于人，而贵食母。
Fordítás
A tanulás elhagyása – gond nélküliség. Mi a különbség az „igen” és a „nem” között? Mi a különbség a jó és a rossz között? Amit az emberek félnek, azt nem lehet nem félni. Ó, mily végtelen a káosz! Az emberek boldogok, mint akik nagy áldozati lakomán vesznek részt, mint akik tavasszal felmennek a teraszra. Én egyedül nyugodt vagyok, még nem mutatok jelet, mint a csecsemő, aki még nem mosolygott; fáradtan, mintha nem lenne hova mennem. Mindenkinek van bőven, én egyedül vagyok, mintha elvesztettem volna valamit. Bolond szívem van! Ó, mily zavaros! A közönséges emberek ragyognak, én egyedül vagyok homályos. A közönséges emberek éleslátók, én egyedül vagyok tompa. Nyugodt vagyok, mint a tenger; szabadon lengedezek, mintha soha nem állnék meg. Mindenkinek van tennivalója, én egyedül vagyok makacs és durva. Egyedül különbözöm másoktól, mert nagyra tartom az Anyát, aki táplál.
Mély elmélkedés
Miről szól ez a fejezet?
A fejezet a társadalmi normáktól való eltérésről szól, és arról, hogy a bölcs a külső értékítéletek helyett a belső, természetes úton jár, ami látszólagos ostobaság, de valójában mély bölcsesség.
Hogyan kapcsolódik hozzám?
Arra hív, hogy ne féljek különbözni a tömegektől, és ne a társadalmi elismerés, hanem a saját belső igazságom szerint éljek, még ha ez magányos útnak is tűnik.
Mit tegyek ma?
Ma egy olyan döntést hozz, amely ellentmond a többség véleményének, de belsőleg helyesnek érzed – például mondj nemet egy társasági eseményre, ha pihenésre van szükséged.
Kapcsolódó fejezetek
Az én elmélkedésem
Mit inspirál benned ez a fejezet? Hogyan alkalmazod?