Fejezet 46

Amikor a Világ az Úton jár

天下有道,却走马以粪。天下无道,戎马生于郊。
祸莫大于不知足,咎莫大于欲得。故知足之足,常足矣。
Amikor a világ az Úton jár, a harci lovakat trágyahordásra fogják. Amikor a világ letér az Útról, a hadi mének a mezőkön csikóznak. Nincs nagyobb baj, mint a nem-tudás-megelégedni. Nincs nagyobb hiba, mint a birtoklás vágya. Ezért aki tudja, mi az elég, annak mindig elég van.

Mély elmélkedés

Miről szól ez a fejezet?

Ez a fejezet arról szól, hogy a belső békét és elégedettséget a vágyakozás hiánya hozza el, nem a külső körülmények. A háború és a nyugtalanság a sóvárgásból fakad, míg a megelégedés a természetes egyensúlyban rejlik.

Hogyan kapcsolódik hozzám?

Sokszor érzem, hogy több kell: több siker, több tárgy, több elismerés. Ez a vers emlékeztet, hogy a valódi elégedettség nem a birtoklásban, hanem a jelenlétben és a hálaadásban gyökerezik.

Mit tegyek ma?

Ma figyelmesen megvizsgálom egy vágyamat, ami nyugtalanít. Megkérdezem magamtól: 'Valóban szükségem van erre a boldogsághoz?' Ha nem, elengedem.

Kapcsolódó fejezetek

Az én elmélkedésem

Mit inspirál benned ez a fejezet? Hogyan alkalmazod?

Kérdezd Laotzut erről a fejezetről Teljes beszélgetés →