Fejezet 16

A végső üresség elérése

致虚极,守静笃。万物并作,吾以观复。
夫物芸芸,各复归其根。归根曰静,是谓复命。复命曰常,知常曰明。不知常,妄作凶。
知常容,容乃公,公乃王,王乃天,天乃道,道乃久,没身不殆。
Érd el a végső ürességet, őrizd meg a csendes nyugalmat. Minden létező együtt mozog, én pedig a visszatérést szemlélem. Bár a dolgok sokrétűek, mindegyik visszatér gyökeréhez. A gyökérhez való visszatérést nyugalomnak hívják, ezt nevezik a sors beteljesítésének. A sors beteljesítését állandóságnak hívják, az állandóság ismeretét megvilágosodásnak. Aki nem ismeri az állandóságot, az vakon cselekszik, és bajt hoz. Aki ismeri az állandóságot, az befogadó. A befogadás igazságossághoz vezet, az igazságosság teljességhez, a teljesség az éghez, az ég az Úthoz, az Út pedig örökkévalósághoz. Így az ember élete végéig nem kerül veszélybe.

Mély elmélkedés

Miről szól ez a fejezet?

Ez a fejezet a végső üresség és csendes nyugalom eléréséről szól. Azt tanítja, hogy minden dolog a gyökeréhez tér vissza, ami a nyugalom állapota. Aki ezt az állandóságot ismeri, az megvilágosodottá válik, és képes befogadó, igazságos, teljes lenni, ami az Úthoz vezet.

Hogyan kapcsolódik hozzám?

Az életem gyakran tele van zajjal és sietséggel. Ez a fejezet arra emlékeztet, hogy a belső csend és üresség megtalálása segít visszakapcsolódni a természetes ritmushoz, és bölcsebben dönteni a mindennapokban.

Mit tegyek ma?

Ma szánj öt percet arra, hogy leülsz csendben, becsukod a szemed, és csak a légzésedre figyelsz, elengedve minden gondolatot és aggodalmat.

Kapcsolódó fejezetek

Az én elmélkedésem

Mit inspirál benned ez a fejezet? Hogyan alkalmazod?

Kérdezd Laotzut erről a fejezetről Teljes beszélgetés →